Tanpai Rinpoche - Kiskunmajsa

A bölcsesség nektárja
– találkozás Tanpai Rinpocséval

Az a szó, hogy „rinpocse” tibeti nyelven ékkövet jelent és egy bizonyos vallási méltóságot jelöl, pontosabban néhány magasrangú tanult buddhista spirituális vezetőt neveznek így. Egy ilyen ékkő, egy Tanpai nevű rinpocse egy ideje rendszeresen ellátogat Magyarországra és előadásokat, úgynevezett tanításokat ad előre meghirdetett időpontokban és helyeken a tanulni vágyóknak. Egyik ilyen kétnapos tanításának meghallgatása után beszélgetésre kértem. Szerettem volna többet megtudni az életéről, a családjáról, számos európai és amerikai útján szerzett benyomásairól – szóval Tanpairól, a középkorú férfiről, aki teljes életét a spirituális úton való járásnak szentelte.

– 1952-ben születtem Tibetben – kezdte Tanpai mester. – Apám volt a falu polgármestere. Ennek a funkciónak a betöltése generációk óta a mi családunk feladata. Ha a legidősebb fiú elér egy bizonyos kort, akkor vállalnia kell ezt a tisztet. Szüleimnek én vagyok a legidősebb gyermeke, tehát ha Tibetben maradok, ma polgármester lennék. Hála Istennek, hála Buddhának, más volt a karmám. Ma Nepál egyik legnagyobb kolostorának vagyok a vezetője, két-háromszáz szerzetest tanítok, illetve ingyenes szállást és étkezést, és a tanulásukhoz szükséges eszközöket biztosítok a számukra. Sőt, a világ bármely tájáról érkezőket is hasonló feltételekkel fogadom. De visszatérve a családomra: ez egy igen régi, nagy tradíciókkal rendelkező család. Az ősök sorában sok spirituális, szentként tisztelt ember van. Mind közül a legnagyobb a nagyszerű jógi, Milarepa, akit anyám ágán tudhatok távoli rokonomnak. Apám oldalán pedig Tibet egyik nagyra tartott megvilágosult mesterét, Cshagmed Rinpocsét említem, aki húsz kötetes filozófiai munkát írt a meditációról. Abban, hogy én ma Nepálban élek, jelentős szerepet játszik egy zarándokút, amin még egészen kis gyermekként vettem részt. A cél Buddha Sakjamuni szülőhelye volt, de az úton sok kolostort is meglátogattunk és mondhatom, Buddha földjének spiritualizmusa nagy hatással volt rám. Aztán ahogy iskoláskorú lettem, elemi iskolai tanulmányaimmal párhuzamosan kolostori képzésben is részesültem. További taníttatásom színhelye pedig az indiai Benáreszben lévő szanszkrit egyetem, ahol 10 éves tanulás után filozófiai doktorátust szereztem. Tanulmányaim nemcsak a thai, tibeti vagy japán buddhizmusra terjedtek ki, hanem felölelték a buddhizmus egészét. 1979-ben, amikor végeztem, elmentem a Himalája-beli Szikkim-be, India és Kína határára. Ott nyugszik az én gyökér-lámám, a XVI. Karmapa. Tehát odamentem egy nagy kolostorba, ami tanulásra és meditációs elvonulásra szolgál. Egyike voltam azon szerencséseknek, akiket a Karmapa érdemesnek talált egy négy és fél éves elvonulás elvégzésére. A négy és fél éves meditációval eltöltött periódus után pedig – a tradíciónak megfelelően – a Karmapa fiának és meditációs mesternek nyilvánítottak.

– Hogyan lett Önből utazó láma, azaz tanító?

– Mivel Karmapa és a barátaim is úgy gondolták, hogy a nyugati világban hasznos tevékenységet folytathatnék, 1984-től kezdve elkezdtem utazni a világban és tanítani azt, hogyan lehet békét és harmóniát találni a világban, illetve hogyan lehet törekedni a megvilágosodásra.


– Emlékszik még az első nyugati útjára, illetve arra, hogyan hatott Önre a nyugati civilizáció?  Mi volt az első benyomása a mi világunkról és a benne élőkről?

– Buddha tanítása és a dharma tanulmányozása megismerteti az emberrel a szamszára, az örök körforgás működését – válaszolta Tanpai mester. Ezért nem lepődtem meg semmin. Mindegy, hogy valaki keleten vagy nyugaton él, az emberi természet ugyanolyan.
A tudatlanság következményei hasonlók a szamszarában: túlfejlett egó, önzés, büszkeség, düh, féltékenység, kapzsiság – ezek mindenhol jelen vannak. Vannak jobbak és vannak rosszabbak, de mind esendők, akiket tanítani kell, hogy jobb emberi lényekké váljanak.

– És a tanításra jelentkezők kérdései is hasonlóak? Vagyis ha ön tanít, ugyanazt mondja, mindegy hogy Keleten vagy Nyugaton van-e éppen?

– A kérdések különbözhetnek, de a problémák gyökere ugyanaz. Az én dolgom az, hogy hozzásegítsem az embereket a szerető együttérzés kifejlesztéséhez. Aki emberi lénynek született, az nagy lehetőséget kapott. De ha nem találkozik valakivel, akitől megkaphatná a megfelelő tanítást, akkor elveszhet annak a lehetősége, hogy tanuljon ezen a világon. A valódi mester tehát nagy értéket képvisel, hiszen irányítani tudja a hozzáfordulót, mivel tudatát megtölti a bölcsesség nektárja, és sok egykor élt megvilágosodott áldását viseli.

– És ha valaki mesterré vált, vagyis elért egy bizonyos szellemi magaslatot, onnan már nem csúszhat vissza? Nem kell a tudatot is a testhez hasonlóan edzésben, formában tartani? Esetleg Ön is tart időről időre konzultációkat egykori mesterével?

– A mi hagyományunk szerint a tanuló, miközben követi a mester útmutatásait, mintegy eggyé válik vele. Sőt, a valódi tanítvány nemcsak a közvetlen mesterével, hanem az összes addigi megvilágosodott mesterrel is eggyé válik. Ha valaki eléri a megvilágosodást, akkor mintegy univerzális megvilágosodássá transzformálódik.

– Na de azért emberi lény marad. A megvilágosodott is találkozik másokkal, történnek vele dolgok, hiszen hús-vér valóját nem veti le… Vagy igen?

– Az én mesteremnek volt fizikai teste. Buddha Sakjamuninak is volt, Jézusnak is volt. Meg is kellett halniuk. Aki egyszer megszületett, az meg is hal. A tudata viszont nem hal meg.

Jól értettem tehát: a világban látottak semmilyen hatással nincsenek Önre?

– Nézze, én egy semmi vagyok. A benyomásaimra, érzéseimre úgy tekintek, mint olyan valamikre, amelyekről nem kell tudomást vennem. Mások érzéseire azonban fogékonynak kell lennem, ha segíteni akarom őket. És én arra törekszem, hogy mások javára legyek.

Bihari Ágnes

Master Tanpai RinpocseMaster Tanpai Rinpocse


©2009-2018 www.omahhum.com - All rights reserved!